Nánay Szilamér a Magyar Ipaművészeti Főiskolán szerzett egyetemi diplomát, majd a főiskola Továbbképző Intézetében fejezte be tanulmányait 1980–ban.
Művészi tevékenységét a kezdetektől meghatározza a természettudományok iránti erőteljes érdeklődése, és ezért az aktuális művészeti, művészetelméleti kérdéseket ebből az irányból közelítve veti föl. Így fogalmazódik meg már pályája kezdetén egy alternatív evolució fikciójának gondolata, amely munkássága elsô évtizedének végére »munka–hipotézissé« érik. Első munkái a Deriváció I., II., … címet/címeket viselik, amelyekben kifejeződik az addigi tanulmányok és tapasztalatok összegzéséből eredeztethető–származtatható–levezethető jövőbeli művészi szándékok és törekvések sora. E munkák kezdetben a kárpittechnika, a gobelinkészítés eszközeivel és anyagaival késôbb festői–grafikai vegyes technikával készültek. „Már legkorábbi grafikai és textilmunkáin is felfedezhetô a Világ multidimenzionális jellegének kutatása. […] Grafikáinak, vagy festményeinek alapos vizsgálata esetén bárki megérezheti azt a mély spirituális jelenlétet, amely munkáiból sugárzik.” — jellemzi ezt a korszakát dr. Nagy Imre művészettörténész.
Ezt az idôszakot követi másik nagyobb sorozatának keletkezése, amelynek címe: Metamorfózis. A művész szándéka itt kettős: egyrészt olyan szitanyomatok és applikációk elkészítésére vállalkozik, amelyek önálló grafikai lapokként is értelmezhetők, értékelhetők, másrészt alapjául szolgálhatnak majdan más tecnikában is megfogalmazandó szándékainak. Ez a másik technika a csomózott szőnyeg, ami évezredes múltjával, földrészeken átívelő tradícióival vonzó médium volt az alkotó számára.
Bár az adaptációk hamarosan elkészülnek és sikerüket a kiállításokon kívül az is bizonyítja, hogy folyamatos értékesítésükre kerül sor Olaszországban, az akkori gazdaságpolitiklai anomáliák miatt a művész kénytelen a kivitelezési munkákat leállítani. Ennek ellenére elkészül Metamorfózis II. címû sorozata, amely ugyan a formai és tartalmi jegyeit megőrzi a korábbi sorozatnak, mégis jelentős mértékben különbözik attól, mintegy bizonyítva az idea kiforrottságát. A következő korszak kezdete az az 1989-ban készült – a budapesti Műcsarnokban is bemutatott – 9 m²-es festménye, amelyen először jelennek meg azok az organikus motívumok, jelek, amelyek e korszak formavilágát meghatározzák és segítik az ezt követő változások kibontakozását. E kibontakozás felé úgy tűnik, a Premodern rajzokon keresztül vezet az út. Ezekben a nagyméretű rajzokban alakul tovább az a formák minimalizálására törekvő igény, amely a későbbiekben a mind bonyolultabb tartalmi viszonyok kifejeződéséhez vezethetett.
(dr. Nagy Imrét idézve: „Nánay Szilamér oeuvre-jének kettős forrása van: egyrészt textiles végzettségéből fakadóan határozottan vonzódik a színes felületekhez és faktúrákhoz, másrészt belső lénye megtölti grafikáit és festményeit eleven gesztusokkal és rég elfelejtett ősi társadalmak jeleivel. […] Nánay munkái segítenek bennünket abban, hogy igaz valónkat felismerjük, sőt arra kényszerítenek, hogy elgondolkodjunk küldetésünkrôl e teremtett világban.”
Hasonlót olvashatunk Bodolay Géza írásában is: […] „Nánay tehát valódi szintézist hozott létre, mikor a textil formanyelvéből induló raszterhálók kötését a szabadon áradó természetes formák festői világával egyesítette. […] Ezek a tematikus kölcsönhatások a végtelenség érzetét sugallják. Nánay korunk művészetének egyik alapproblémájára keres eredeti hangon választ: technikával, iparral részekre tagolt világunk organikus egységével szembesít.”
Ekkor már foglalkoztatják az »alternatív evolúcióval« kapcsolatos gondolatok, vagy egy ilyen értelmű »munkahipotézis« megfogalmazásának szükségessége, de ezek kiteljesedett letisztulására csak néhány évvel később kerül sor. Az az idea amelyet a művész jelenlegi munkássága során követ, amelyet világképébe beilleszteni igyekszik, szavakkal nehezen megfogható. Jórészt azért, mert minden lehetőt magábafoglalni törekszik, de nehéz azért is, mert javarészt intuíciókra hagyatkozik és vállaltan hipotetikus.
Az a képi világ, amiben mai munkái megfogalmazódnak letisztultságot, átélt és beleérző szemlélődést mutat. Kisebb-nagyobb, többnyire azonos elemekből építkező képei transzcendens érvényű, de a ma emberének szóló üzenetet hordoznak.